A munkáltatók egy része valamilyen formában hozzájárul a munkavállalók és családtagjaik nyári üdüléséhez. Ez többféle módon történhet, cikkünk most a munkáltató tulajdonában álló, illetve bérlet üdülő biztosításával foglalkozik.
A társaság tulajdonában álló vagy általa bérelt üdülőben, nyaralóban – függetlenül attól, hogy az Magyarországon vagy a horvát tengerparton található – kedvezményes áron biztosított üdülés adóköteles jövedelmet eredményez.
Jellemzően az üdülési lehetőséget többnyire a munkavállalók, volt (nyugdíjas) munkavállalók és családtagjaik vehetik igénybe, így felmerül a kérdés, kinek és milyen jogcímen keletkezik jövedelme.
A juttatás alapja
A jövedelem meghatározása a juttatás piaci értéke alapján történik. A szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon. Tehát nem elegendő az önköltséget figyelembe venni, hanem nyereség-megosztásos módszert is alkalmazni kell.
Amikor a munkáltató nem saját tulajdonában biztosítja az üdülési lehetőséget, akkor az általa fizetett bérleti díj összegét kell figyelembe venni a juttatás alapjaként, feltéve, hogy a bérlés független féltől történik. Ezzel kapcsolatban az Szja törvény lehetőséget ad arra, hogy a magánszemély alacsonyabb áron jusson az értékhez, mivel a munkáltató mennyiségi kedvezményben részesül. Ekkor a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kifizető által kedvezményesen juttatott szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért árengedmény összegét. Abban az esetben viszont, ha a munkáltató ennek a piaci árnak csak egy részét térítteti meg a munkavállalóval, akkor a különbözet jövedelemnek minősül. [Szja tv. 7. § (1) w)]
Ki adózik?
A jövedelem attól függetlenül a munkavállaló jövedelmének minősül, hogy abban a munkavállaló mellett a család, illetve a közeli hozzátartozók is részesülnek.
Tulajdonképpen az Szja törvény vonatkozásában nincs akkora jelentősége, hogy bérjövedelemként vagy egyéb jövedelemként adózik egy jövedelem. Bár egyes adóalap-kedvezményeknél lehet különbség, például a fiatalok kedvezménye vagy a négygyerekes anyák kedvezménye nem érvényesíthető az egyéb jogcímen megszerzett jövedelmekre. Azonban az adó mértékét tekintve szinte mindegy is, hogy a jövedelmet kinek számfejtem, mert az adó mértéke 15% akkor is, ha a jövedelemben a munkavállaló, és akkor is, ha a hozzátartozó személy részesül.
Azonban más törvények értelmezésében már lehet jelentősége, hogy kinek a neve alatt jelenik meg a juttatás. Gondoljunk például a táppénzre vagy a nyugdíjszolgáltatásra, mely a munkával szerzett jövedelmekhez kapcsolódik, de megemlíthetném a társasági adóban való elszámolást is, mely esetben a Tao tv. 3. számú melléklet B) részének 3. pontja alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek csak az adózó által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, valamint az adózóval korábban munkaviszonyban álló, saját jogú nyugdíjas és az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója részére személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg, és az ahhoz kapcsolódó szja-t, szocho-t engedi ráfordításként elszámolni.
Ennek következtében, ha a munkavállaló és társa nem tekinthetők közeli hozzátartozóknak, akkor a költségként történő elszámolás megkifogásolható lenne. Ha azonban a juttatást a jogviszonyban álló személy jövedelmeként kell számfejteni, akkor ez a probléma nem merül fel. De a juttatás vitathatatlanul többe kerül, mivel jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelem esetében járulékfizetési kötelezettség is fennáll.
Az Szja tv. 24. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése alapján a munkaviszonyban folytatott tevékenység nem önálló tevékenységnek minősül, és az ebből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből kell kiszámítani. A juttatás kvázi munkabérként viselkedik, kivéve a nyugdíjas személy részére adott jövedelmet, mely egyéb jogcímen adózik.
Adóelőleg, járulékfizetés, szocho?
Az Szja tv. 46. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint az szja-előleget a kifizető állapítja meg. Amennyiben az adóelőleg levonására egyéb pénzben kifizetett jövedelem hiányában nincs lehetősége (például a nyugdíjas magánszemély természetben megszerzett üdülési jogosultsága épp ilyen), akkor az adót a magánszemélynek kell megfizetnie a negyedévet követő hó 12-én. A kifizetőnek ekkor is fel kell tüntetni a bevételről kiállított igazoláson a le nem vont adóelőleg összegét is, és fel kell hívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg-fizetés a magánszemély kötelezettsége. Erről az adóhatóság is tudomást szerez, mivel a kifizető az adóelőleg le nem vont részéről adatot szolgáltat a ’08-as bevallásban az Szja törvény 46. § (6) bekezdés a) pontja, (7) és (9) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
Az egyéb jövedelem után járulékfizetés nem merül fel, és egyébként nyugdíjas személy esetében ez fel sem merülne, hiszen nem biztosított, de az említett juttatás után a kifizetőnek a 13 százalékos mértékű szocho-t meg kell fizetnie. [Szocho törvény 1. § (1) bekezdése és az 5. § (1) bekezdés j) pontja]
A munkavállalók elégedettségének növelése érdekében érdemes a juttatást nettó bérjövedelemnek tekinteni, azaz a számfejtés során olyan bruttó jövedelmet számfejteni, amelyből a szja-előleg és a járulék levonásra kerülhet.
Hasznos volt a cikk? Ajánljuk figyelmébe TB, HR, BÉRSZÁMFEJTÉS 2024 című videókurzusunkat, melynek előadói Farkasné Gondos Krisztina, Dr. Horváth István, Horváthné Szabó Beáta, Széll Zoltánné. Nézze meg a videós képzést otthon, kényelmesen, saját időbeosztása szerint. Megnézem a tematikát!