Három dolgot kell cikkünkkel kapcsolatosan előrebocsátani.
1. Az átalakulás során az abban részt vevő cégek közötti eszközátadások a különböző közterheket szabályozó törvényekben elidegenítésként kezeltek.
2. A tulajdonosoknál a megszűnt részesedések kivezetése és az átalakulás révén létrejött új vagyoni betétek nyilvántartásba vétele a cseréhez hasonló módon számolandó el. Az ilyen tranzakciók pedig a különböző törvények szerint közteher-fizetési kötelezettséget is eredményezhetnek.
3. Nem mindig vezet helyes eredményre, ha a különböző közterheket szabályozó törvények alkalmazásában az ott használt fogalmakat automatikusan azonosan értelmezik. Erre pedig a jogalkalmazók felettébb hajlamosak. Esetünkben például az adóhatóság sétált bele ebbe a csapdába.

A kedvezményezett átalakulás közteher-fizetési kötelezettség vonzatát a társaságiadó- (Tao) és az illetéktörvény (Itv.) nem teljesen azonos feltételrendszer mentén keletkezteti.

A Tao törvény a kedvezményezett átalakulás fogalmi követelményeiként a következőket rögzíti a 4. § 23/a pontjában:

• abban jogelődként és jogutódként is csak társaság vehet részt (megjegyezzük, hogy a társaság fogalmát e törvény a Ptk.-nál szélesebb értelmezésben használja – abba beleérti többek között az egyesülést és a szövetkezetet is, aminek azonban esetünkben nincs jelentősége);
• a jogelőd tulajdonosai a jogutódban csak részesedést és maximum a megszerzett részesedés névértéke 10%-ának megfelelő pénzeszközt kapnak; valamint
• szétválás esetén a jogelőd tagjai a jogutódokban – egymáshoz viszonyítva – arányos részesedést szereznek;
• az egyszemélyes társaság egyedüli részvényesébe olvad be.

A Tao törvény a 16. § (2) bekezdésében szabályozza az átalakulásokhoz kapcsolódó egyes speciális adóalap-korrekciókat. Ezeket azonban a 16. § (9) bekezdése szerint nem kell alkalmazni, ha az átalakulás során a (10) és (11) bekezdések szerinti feltételeket a jogutód teljesíti. Azaz

• létesítő okirata tartalmazza a következő francia bekezdésben megfogalmazott vállalást, és azt az átalakulásban részt vevő jogelőd – kiválás esetén a jogutód – az érintett társaságiadó-bevallásában bejelenti az adóhatóságnak,
• a jogutód az eszközök és kötelezettségek nyilvántartását a Tao törvény szerint úgy folytatja, mintha az átalakulás nem történt volna meg.

Amennyiben tehát a két fenti jogszabályhely [Tao tv. 4. § 23/a és 16. § (2), (9)–(11))  szerinti feltételek egyaránt megvalósulnak, az átalakulás tranzakciója társaságiadó-fizetési kötelezettséggel nem jár, az adóteher teljesítési kötelme halasztódik.

Némileg más a helyzet az illetékkötelezettséggel.

Az Itv. a kedvezményezett átalakulásra nem alkotott önálló fogalmat, viszont a 26. § (1) g) pontjában visszautal a Tao törvény szerinti kategóriára, deklarálván azt, hogy az mentes a vagyonszerzési illeték alól. Ez azt jelenti, hogy az Itv. alkalmazása szempontjából a speciális adóalap-korrekciós feltételrendszer [Tao tv. 16. § (2), (9)–(11)] szerinti szabályok nem bírnak jelentőséggel. Elég csupán a fentebb taglalt tartalmi követelményeket teljesíteni.

A példánk szerinti esetben az átalakulást az adóhatóság ellenőrizte.

Ennek során kifogás tárgyává tette a Tao tv. 16. § (9)–(11) szerinti követelmények teljesítésének hiányát. Ellenőrzési jegyzőkönyvében azonban nemcsak társaságiadó-, hanem illetékhiányt is megállapított. Kollégánk az utóbbi szankciót megvétózta, határozatában pedig már az adóhatóság is belátta tévedését.

Esetünknek további két tanulsága is van:

1. Ha az illeték vonatkozásában jogosan hiányt állapítanak meg, az kétszeresen is fájdalmas lehet. Egyrészt illetékfizetésre kötelezett lehet a vagyont szerző cég. Másrészt, ha a szerző cég ún. ingatlannal rendelkező társaság, úgy illetékkötelezettség keletkezhet annak a tulajdonosánál is.
2. Indokolt tehát, ha az adózáshoz értő, átalakulásban részt vevő szakemberek vezetik a jogi dokumentumokat összeállító ügyvéd kezét, annak érdekében, hogy a kedvezményezett átalakulás valamennyi formai, jogutódi létesítői okiratban szükséges megfogalmazási feltétele teljesüljön.