Az Országgyűléshez beterjesztésre került önálló képviselői indítványként a T–168. számú törvényjavaslat „Egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények módosításáról” címmel. A benyújtott törvényjavaslat 6. §-a szerint e törvénynek az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvényét, valamint a Nemzeti Adó és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvénnyel megállapított 58. § (1) bekezdését az olyan 2014. december 31-ét követően kezdődő elszámolási időszak esetén kell először alkalmazni, amely tekintetében a fizetés esedékessége 2014. december 31-ét követő időpont.

A törvényjavaslat a már elfogadott, a 2013. CC. törvény által 2014. július 1-jétől hatályba léptetendő rendelkezéseket tartalmában nem szándékozott megváltoztatni, csupán annak hatálybalépését kívánta kitolni. Ennek megfelelően a törvényjavaslat 15. § (3) bekezdése szerint 2014. július 1-jétől nem lépne hatályba az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2013. évi CC. törvény 104. §-a, amely a 2013. évi CC. törvény 91. §-ával megállapított Áfa tv. 58. § (1) és (1a) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos hatályba léptető rendelkezést (amely szerint az új szabályokat azon elszámolási időszakra vonatkozóan kell alkalmazni, amely esetében az elszámolási időszak első napja és az esedékesség napja egyaránt 2014. június 30-át követi) foglalja magában. A törvényjavaslat értelmében a jelenlegi szabályokon alapuló számlázási gyakorlatot csak 2015-től kellene megváltoztatni.

A törvényjavaslat indoklása szerint az időszakos elszámolású ügyletek utáni adófizetési kötelezettség keletkezésére vonatkozó megváltozott rendelkezéseinek alkalmazása hosszabb felkészülési időt igényel az érintett adóalanyok részéről.

A törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtottak be, amely az áfatörvény 2013. december 31-én hatályos rendelkezéseinek hatályban tartását javasolta. Az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat ezt a módosító indítványt foglalja magában, tehát 2014. június 30-át követően is a 2013. december 31-én hatályos szabályok maradnak érvényben. Az elfogadott törvényjavaslat következtében határozott időre szóló elszámolás eseténtovábbra is az esedékesség időpontja a teljesítés napja. Határozott időre szóló elszámolásban történő megállapodás esetén, ha az ügylet teljesítője jogosult az adófizetési kötelezettség halasztására az Áfa tv. 61. §-a alapján, a 45 napot továbbra is az esedékesség napjától kezdve számíthatja. Az elfogadott törvényjavaslat következtében 2014. június 30-át követően sem értelmezhető az előlegfizetés határozott időre szóló elszámolás esetében.

Tehát az ügyletet teljesítő, adófizetésre az általános szabályok alapján (nem jogosult az adófizetési kötelezettség halasztására az Áfa tv. 61. §-a szerint, illetve nem választotta a pénzforgalmi adózást) kötelezett adóalany változatlanul a tényleges fizetés időpontjától függetlenül a vevővel (megrendelővel) közösen meghatározott esedékességi időpontban kötelezett adófizetésre.

Az elfogadott törvényjavaslat végett 2014. június 30-át követően sem változnak a határozott időre szóló elszámolásra vonatkozó számlázási szabályok. Ha a vevő (megrendelő) saját elhatározásából az esedékesség időpontja előtt teljesít fizetést (előre fizet), akkor nem beszélhetünk előleg fizetéséről, hiszen a felek nem állapodtak meg kifejezetten abban, hogy a vevő (megrendelő) az esedékesség előtt teljesít az ellenértékbe feltétlenül beszámítható pénzösszeg fizetését. Ennek következtében az adózónak a részére befolyt összegről előlegszámlát nem kell kiállítania.

Amennyiben a vevő (megrendelő) fizetési kötelezettségét az esedékesség időpontja után teljesíti, akkor pedig az ellenérték teljesítést követő megfizetéséről van szó, ezért számlázási kötelezettség sem merülhet fel.

Az elszámolási időszakban teljesített termékértékesítések, illetve szolgáltatásnyújtások az áfatörvény rendszerében továbbra is egy teljesítésként értelmezendők. Ettől függetlenül számlázási szempontból az esedékes összeg a meghatározó, így az adott időpontban esedékes ellenértékről külön számlát kell kibocsátani.

Amennyiben a felek az elszámolási időszakra vonatkozóan állapítják meg az ellenértéket (átalánydíjas szerződés), akkor is igaz, hogy minden egyes elszámolási időszakban történt teljesítések egy teljesítésként funkcionálnak, de ekkor érvényesül az említett számlázási elv, tehát a az adott időpontban esedékes ellenértéket külön kell számlázni.

Határozott időre szóló elszámolás esetén is alkalmazni kell az Áfa tv. 70. § (1) bekezdését, amely szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak következő tételek:

• az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
• a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, a szolgáltatás igénybevevőjére (különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek), még akkor is, a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.

Amennyiben a felek megállapodása szerint a határozott időre szóló elszámolásos ügylet adóalapjába tartozó járulékos költséget (pl. a bérleti díjon felül áthárított közüzemi díjat) a vevő (megrendelő) az alap ellenértéktől (pl. bérleti díjtól) eltérő esedékességgel köteles megfizetni, az esedékes járulékos költség külön számlázandó, hiszen az adófizetési kötelezettség az esedékesség időpontjához köthető.

A jövőben sincs akadálya határozott időre szóló elszámolás esetén a számla kibocsátásának a teljesítés időpontját (esedékesség napját) megelőzően. Ennek az az oka, hogy az áfatörvény szerinti teljesítési időpont elválik a tényleges teljesítés időpontjától, ezért a teljesítés időpontja előzetesen ismertnek tekinthető, így nincs akadálya a teljesítés időpontját megelőző számlázásnak.