A magyar adórendszer egyik sarkalatos pontja a transzferárak kérdésköre a nemzetközi szabályokkal összhangban. A transzferár-szabályok a vállalkozások egyre jelentősebb részét érintik, természetesen eltérő módon és mértékben. A kérdéskörrel az adózási-számviteli szakembereken túl a vállalkozások tulajdonosai, vezetői is találkoznak.

Az áfa és a szokásos piaci ár

Az áfatörvény értelmező rendelkezései szerint szokásos piaci ár [Áfa tv. 255. §]

• az a teljes pénzösszeg, amelyet tisztességes verseny mellett, összehasonlítható körülmények között, a teljesítés helye szerinti államban, a teljesítés időpontjában a beszerzőnek vagy igénybevevőnek, illetve egy tőle független értékesítő vagy nyújtó részére fizetnie kellene az adott termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással kapcsolatosan;
• összehasonlító ár hiányában a jogszabály kimondja, hogy
  – a termék értékesítési ára nem lehet alacsonyabb, mint a termék vagy ahhoz hasonló termék beszerzési ára, illetve előállítási költsége,
  – szolgáltatás nyújtása esetén nem lehet alacsonyabb értékű, mint amely a nyújtónál kiadásként felmerül.

Tehát a szokásos piaci árnál vagy független felek összehasonlítható körülmények között alkalmazott árai a relevánsak, vagy a bekerülési érték, amelynél alacsonyabb eladási ár nem tekinthető szokásos piaci árnak.

Kapcsolt vállalkozás, avagy az áfában nem független felek meghatározása

Az áfatörvény és a Tao törvény eltérő fogalmi meghatározással él a függetlenség tekintetében.A Tao törvény kapcsolt vállalkozás fogalma a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő, míg az áfában önálló definíció rendelkezik a nem független felek meghatározásáról.

Nem független feleknek tekinthetők [Áfa tv. 259. § 13. pont] olyan jogilag egymástól független felek,

• akik egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások,
• akik között névre szóló tagi jogviszony áll fenn,
• amelyek közül az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja,
• akik között munkaviszony jellegű kapcsolat áll fenn,
• akik fentiek tekintetében egymás közeli hozzátartozói.

A szokásos piaci ár az áfatörvény alkalmazásában

Alapesetben az áfatörvény a termékek, szolgáltatások értékesítése esetén megállapítandó adó alapjaként a termék, szolgáltatás nyújtásáért azt a pénzben kifejezett ellenértékét határozza meg, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kellene.

Nem független felek közötti termékértékesítés, szolgáltatás nyújtása esetén az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja [Áfa tv. 67. §], amennyiben

• az ellenérték aránytalanul magas a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját egyébként az adólevonási jog nem egészben illeti meg,
• az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg,
• az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, a szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, illetve bizonyos mentességre okot adó körülmény fennállása esetén.

Az áfatörvény tehát más összefüggésben használja a nem független felek és a szokásos piaci ár fogalmát, mint a Tao törvény. Mindazonáltal mindkettő célja, hogy összehasonlítható körülmények között független felek között megkötött szerződésekhez hasonlóan kezelje az adott gazdasági eseményeket, képezze az adóalapot és az adót.

Az ellenőrzésre vonatkozó irányelvek

Az áfatörvény szerinti szokásos piaci ár vizsgálata az áfa-ellenőrzések során történik. Szankciója adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék.

A nyilvántartási kötelezettség ellenőrzését az adóhivatal immár hosszú évek óta kiemelt vizsgálati feladatként kezeli. Így 2015-ben is megjelentette az Ellenőrzési Irányelveket, az egyik legkockázatosabb területnek ítélve a transzferárazást. Az ellenőrzés bármelyik formájánál (például átfogó-, célellenőrzés) gyakran kerül az ellenőrzés kereszttüzébe e terület. Ma már az átfogó ellenőrzésnek része a transzferár-dokumentációk ellenőrzése.

Az ellenőrzések során a szokásos piaci ár elve érvényesülését, a transzferár-nyilvántartás készítésének szabályait vizsgálja elsősorban az adóhatóság, de minden transzferár-ellenőrzésben hangsúlyos szerepet kap az ellenőrzött vállalkozásnál az ésszerű gazdálkodás kérdése. A transzferár-megállapítások jellemzően társaságiadó-hiány megállapításával zárulnak a bírság- és késedelmikamat-tételek mellett. A társaságiadó-hiány igen gyakran együtt jár más adónemekben, elsősorban áfa adónemben megállapított adóhiánnyal. Az ellenőrzések során nem ritka a fordított gyakorlat, azaz az áfa levonhatóságának vizsgálata kapcsán merül fel a transzferár miatti adóhiány.

A transzferár-nyilvántartással kapcsolatos hazai és OECD előírások alapvetően a szokásos piaci ár meghatározásának módszertanát, az árakat befolyásoló környezeti, gazdálkodási tényezők feltárását helyezik előtérbe. Annak minősítése, hogy egy adott ügyletben alkalmazott ár két kapcsolt vállalkozás között megfelel-e a szokásos piaci árnak, számos értékelendő feltételtől függ.

Az adókockázat abban rejlik elsősorban, hogy nem tételes eljárási, bizonyítási lépések sorozata a szokásos piaci ár meghatározásának menete, hanem feltételrendszerek felállítása és összehasonlítása, általános elvek és szokványok rendszerezett alkalmazása nemzetközi standardok mentén, amelyek egyben a hazai jogi környezet alapvető jogi normái is.

Útmutatást az Európai Unió Adóügyi Bizottsága által folyamatosan a tagországokkal megvitatott, a valós tapasztalatok alapján aktualizált OECD Transzferár Irányelve nyújt mind a vállalkozásoknak, mind az adóhatóságoknak, a szintén folyamatosan továbbfejlesztett OECD Modellegyezményre építve. Fokozódik az összehangolt küzdelem az adóelkerülés, az agresszív adótervezés, a valós gazdasági célt nem szolgáló ügyletek adókihatásainak kiküszöbölése érdekében.

A nyilvántartási kötelezettség elmulasztásának szankciói

Az Art. 172. § (16) bekezdésben foglaltak szerint a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettséggel kapcsolatosan mulasztási bírságot az alábbi esetekben szabhat ki az adóhatóság:

1. a nyilvántartás készítését elmulasztják,
2. a nyilvántartást hiányosan vagy az előírásoktól eltérően készítik el,
3. a nyilvántartást – és az azt alátámasztó dokumentációt – a kötelező iratmegőrzési időig nem tárolják, az ellenőrzésre átadni nem tudják.

A mulasztási bírság mértéke a szerződésenként felfektetni elmulasztott vagy hiányosan felfektetett nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 2 millió forint. Amennyiben az egyes ügyletek a feltételeknek megfelelnek, adózónak lehetősége van az egyes szerződéseket összevontan kezelni és egy ügyletként készíteni el az összevonható szerződésekről a nyilvántartást. Ha összevonás nem történt, az adóhatóságnak szerződésenként kell bírságolni, ha megalapozott összevonás történt, akkor összevont szerződésenként vetődik fel a 2 millió forintos bírság.

A nyilvántartás elkészítésének határideje

A nyilvántartást a tao-bevallás beadásának időpontjáig köteles a társaság elkészíteni. A határidő be nem tartása nagy adókockázatot jelent a társaságok számára, a transzferár-nyilvántartással kapcsolatosan kiemelt jelentőséggel bír a határidő betartása.

Fontos figyelemmel lenni a beszámoló keltére is, ugyanis azt is meg kell, hogy előzze a dokumentáció elkészítése, hiszen a nyilvántartás alapján lehet megállapítani az adóalap-korrekció szükségességét, amely befolyásolja a fizetendő társasági adót, az pedig a beszámolóban szereplő információ.