A 2015-ös adóváltozások egyik „látens”, de óriási adókockázatot rejtő eleme az előleg szabályainak módosulása, fogalomkörének bővülése. Az előleg kikötése a vállalkozási és szállítási szerződések esetében igen gyakori. Az áfatörvény az előleg fogalmat gyűjtőfogalomként használja, és 2014 végéig minden olyan pénz- és készpénz-helyettesítő eszköznek az áfatörvény szerinti teljesítést megelőző átadására alkalmazta, amelyet beszámítanak a vételárba. Az előleget sokszor foglalóként adják át, bár a foglaló jogkövetkezmények szempontjából eltérő tartalmú az előlegtől.
Előlegnek tehát 2014 végéig csak a pénzt és a készpénz-helyettesítő eszközt lehet tekinteni, ha azt szerződés alapján a teljesítést megelőzően fizeti a vevő. Ha például az ellenértékbe valamilyen meglévő követelést kívánnak előre beszámítani, azt nem lehetséges az áfatörvény szerinti előlegnek tekinteni. Ugyanígy a váltóval történő előrefizetés sem tekinthető előlegnek.
Előlegnek csak olyan pénzösszeg tekinthető, amelynek átadása során egyértelműen meghatározzák, melyik teljesítés ellenértékében számítódik be. Ennek érdekében az áfatörvény előírja, hogy előleg esetén a számlán meg kell jelölni azon ügyletet, amelybe azt beszámítják.
Az adóhatóság álláspontja szerint csak a szerződés keretében történő pénzeszköz-átadás tekinthető előlegnek, így az olyan előrefizetés, ami a vevő egyoldalú akaratából, szerződésen kívül történik, nem minősül előlegnek, vagyis annak átvétele adófizetési kötelezettséget nem eredményez.
A foglaló átadása szintén előlegnek tekinthető az áfatörvény általános előlegfogalma miatt, függetlenül attól, hogy a polgárjog a foglalóhoz egyéb szankció jellegű rendelkezést is társít.
Az óvadék (latinul: kaució) nem minősül előlegnek, tekintettel arra, hogy a kauciónak biztosítási pénzletét funkciója van, vagyis a szerződésnek megfelelő magatartás esetén a kaució visszajár a letevőnek.
A teljesítést megelőzően ügyvédi letétbe helyezett összeg nem minősül előlegnek, mivel nem kerül közvetlenül átadásra az eladónak, illetve nem kerül jóváírásra a teljesítésre kötelezettnél. Előleg akkor lesz az ügyvédi letétbe helyezett összegből, ha azt az ügyvéd átadja a teljesítésre kötelezettnek (bekövetkeznek a rögzített feltételek), és az átadás időpontja megelőzi a teljesítési időpontot.
2015-től beemelik a törvénybe, hogy nemcsak a fizetőeszköz (pénz) átadását kell előlegnek tekinteni; az új normaszöveg szerint minden vagyoni előny előlegnek minősül, amit a teljesítést megelőzően adnak át, és ami beszámít az ellenértékbe. A szabályváltozás következtében különös figyelemmel kell eljárni az adóalanyoknak a csereügyleteknél és a kompenzációs elszámolásoknál. 2015-től nem kell a pénzt felmutatni előleg esetében, bármilyen látszólagos vagyoni előny megteremti az előleggel kapcsolatos adólevonási jogot.
Előleg mint pénzeszköz átadása után 2014. december 31-ig az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha az előleg alapjául szolgáló ügylet adóköteles, és az eladó az adó-megállapításra és adófizetésre kötelezett. Vagyis az olyan ügylet előlegénél, amelyet az áfatörvény mentesít az adó alól, nem kell adót fizetnie a teljesítésre kötelezettnek az előleg átvételekor. Ha az adó megfizetésére a vevő kötelezett, akkor nem keletkezik adófizetési kötelezettség az előleg átadásakor.
A 2015. évi törvényváltozás következtében a jövő évtől már nemcsak az (előlegként) átvett pénzösszeg után kell adót fizetni, hanem bármilyen egyéb vagyoni előny előlegként történő megszerzése után is. A vagyoni előny megszerzésének módozatai igen eltérőek lehetnek, így a jogszabály egyszerűen úgy rendelkezik, hogy ha a vagyoni előny pénzformában jelentkezik, akkor a teljesítés időpontja a már megszokott időpont: a pénz átvétele, illetve jóváírása. Amennyiben viszont nem pénzt, hanem valamilyen más vagyoni előnyt kap a teljesítésre kötelezett, a vagyoni előny megszerzésének időpontja a teljesítési időpont előleg esetében. Azon vagyoni előny megszerzése esetén kell az új előlegszabályt először alkalmazni, amely megszerzés 2015. január 1-je vagy azt követő időpontra esik.
Amennyiben az előleg átvétele adófizetési kötelezettséget eredményez, és az előleget külföldi fizetőeszközben teljesítik, a teljesítésre kötelezettnek a kiállított számlán az előlegre jutó adót forintban fel kell tüntetni (ilyen esetben az egyszerűsített számla nem alkalmazható). Átváltási árfolyamként, a teljesítésre kötelezett választása alapján MNB, EKB árfolyamát vagy valamely kereskedelmi bank aznapi eladási árfolyamát alkalmazza, amelyiken jóváírták a számlájára az összeget, vagy amelyiken készpénzben átvette az előleget. 2015-től ha nem pénzben történik az előleg átadása, hanem egyéb vagyoni előny formájában, a vagyoni előny megszerzésnek napján érvényes árfolyammal kell számolni.
A végszámla kiállításakor a teljesítésre kötelezett az előleg feletti összeg adókötelezettségét határozza meg (az előleget az átvételkor adózza le), így a végszámla teljesítési időpontjában csak az előleg feletti rész adótartalmát számítja át forintra az új árfolyamon.