Jelenleg az adóhatóság a számlázási láncok ellenőrzésére fókuszál; a legtöbb megállapítás a termékértékesítési, illetve alvállalkozói láncokat érinti. Ebben a cikkben összegyűjtöttük a leggyakoribb megállapításokat és rendszerbe foglaltuk a védekezési stratégiákat.
Az adólevonási jog érvényesítése
A Kúria és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által deklaráltan az adólevonási jog az áfarendszer szerves része, elvben nem korlátozható. Lehetővé kell tennie minden tagállamnak, hogy az adóalany levonhassa azon termékbeszerzéseihez, szolgáltatás-igénybevételeihez kapcsolódó adót, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak az adóköteles gazdasági tevékenységével (akár egy konkrét adóköteles értékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak, akár az adóköteles gazdasági tevékenységének egészét szolgálva az általános költségek részét képezik).
Ugyanakkor az adócsalás, jogellenes adóelkerülés megakadályozása is feladata az adóhatóságnak, így ez a szempont az adólevonási jog korlátjaként fogható fel. Viszont az ítélkezési gyakorlat szerint az adóhatóságnak bizonyos szabályokat be kell tartania, vétlen szereplőtől nem vonhatja meg az adólevonási jogot. Ezt a két ellentétes jogelvet és érdeket a gyakorlatban eléggé nehéz összehangolni.
Az adólevonási jog érvényesítéséhez a következő együttes feltételek szükségesek:
- az adóalany adóköteles gazdasági tevékenységhez használja fel a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást;
- a számlát valós adóalany állítja ki;
- a számlában valós gazdasági esemény szerepel;
- a ténylegesen megtörtént gazdasági esemény azonos a számlában feltüntetett ügylettel;
- a gazdasági esemény a számlán szereplő adóalanyok között teljesül;
- a számla tartalmilag és alakilag hűen tükrözi a gazdasági eseményt;
- nem irányul teljesen mesterséges konstrukcióval jogosulatlan adóelőny megszerzésére, adócsalásra, adókijátszásra;
- a számla és a gazdasági esemény között megvan a megfelelő kapcsolat (Magyarországon ezt üzleti ellenőrzési eljárásnak nevezik).
A „tudta, tudhatta” feltétel
Megtagadható a számlabefogadó adólevonási joga, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy az adóalany, aki részére a terméket értékesítették, illetve szolgáltatásokat nyújtották, tudta vagy tudnia kellett volna, hogy ezen ügylettel az eladó, illetve az értékesítési láncban valamely korábban vagy későbbiekben közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adókijátszásban vesz részt. Elvileg az adóhatóságnak kellene bizonyítania, hogy az adóalany tudott, tudhatott róla, a gyakorlatban azonban legtöbbször sajnos az adózótól várják el, hogy bizonyítsa, hogy nem tudott, nem tudhatott az esetleges adókijátszásról. A „tudhatta” feltétel azt jelenti, hogy ha kellően körültekintő lett volna, akkor tudhatott volna a más szereplőnél felmerülő adókijátszásról, adócsalásról.
Fontos, hogy ez elvileg nem objektív felelősség, tehát csak azon körülményekért felel, amelyre az ügylet időpontjában rálátása volt. Az adózótól ugyanis nem várható el, hogy átvegye az adóhatóság ellenőrzési szerepkörét. Az adózótól csak olyan intézkedések megtétele várható el, ami normál kereskedelmi kapcsolatok mellett az adott helyzetben észszerű.
De pusztán azon tény miatt, hogy a vevő tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az eladó pénzügyi nehézségekkel küzd, és ez azzal a következménnyel járhat, hogy ez utóbbi nem fizeti meg az áfát az államkincstárnak, nem vonható meg az adólevonási jog a vevőtől, mert ez nem jelenti azt, hogy e vevő joggal való visszaélést vagy adócsalást követett el. (HA.EN. ügy)
Ugyanezt (a „tudta, tudhatta” feltételt, azaz szubjektív felelősséget) kell alkalmazni az EUB szerint akkor is, ha nem a számlán feltüntetett felek között jött létre a gazdasági esemény (pl. Maks Pen ügy). De a Kúria szerint csak akkor alkalmazható ez, ha passzív módon vett részt az adócsalásban.
Az adóhatóság által elvárt partnerellenőrzési intézkedések
Úgy tűnik, hogy nincs teljesen szinkronban az európai bírósági ítélkezési gyakorlattal azon intézkedések köre, amelyeket az adóhatóság elvár a számlabefogadó adóalanytól, annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról: nem adókijátszásra, adócsalásra irányuló lánc résztvevője. Az adóhatóság által elvárt partnerellenőrzési mechanizmus kétszintű.
Amennyiben adócsalás gyanúja nem merül fel (kapcsolódó vizsgálatokból, az adóhatóságtól vagy más hatóságoktól kapott tájékoztatásokból, sajtóhírekből származó információkból merülhet fel a vonatkozó NAV útmutató szerint adócsalás, adókijátszás gyanúja), akkor több-kevesebb sikerrel valóban igyekszik megmaradni az észszerűség talaján az adóhatóság elvárása. Ilyen esetben is azért vannak furcsán ható követelmények, például az írásos szerződéshez való ragaszkodás vagy bizalmi jellegű szolgáltatásoknál referencia kérése, illetve más vállalkozóktól is ajánlat bekérése vagy a szerződéses partner nevében eljáró személy képviseleti jogosultságának ellenőrzése. Ha azonban az adóalanyban adócsalás, adókijátszás gyanújának kellene felmerülnie, akkor olyan feltételek ellenőrzését is elvárja az adóalanytól, amelyre sok esetben nincs rálátása és az európai bírósági ítélkezési gyakorlat szerint nem is kellene ellenőriznie (például hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e személyi és tárgyi feltételekkel a teljesítéshez).
Ennek alapján a magyar joggyakorlatban a számlabefogadótól elvárt intézkedéseket, dokumentumokat a következők szerint lehet csoportosítani:
- Tartalmilag és alakilag is szabályos számla, rajta a szolgáltatás/termék részletes megnevezése, helytálló teljesítési időpont és a számla adatainak az egyéb dokumentumokkal (szerződéssel, megrendelővel, teljesítési igazolással) szinkronban kell lennie.
- Egyéb okirati bizonyítékok a teljesítésre: írásos szerződés, megrendelés, mindkét fél által aláírt teljesítési igazolás, könyvelési dokumentáció, referenciák begyűjtése a partnerről, esetleg több vállalkozótól ajánlat bekérése, esetleges minőségi kifogások mihamarabbi írásos rögzítése, az ellenérték kifizetését igazoló banki bizonylat, az ügylet felek közötti teljesítését igazoló egyéb dokumentumok.
- Partner ellenőrzése: adószáma érvényességének ellenőrzése minden teljesítéskor, a partner nevében eljáró személy képviseleti jogosultságának ellenőrzése, a NAV és az OPTEN adatbázisában tájékozódás arról, hogy áll(t)-e végrehajtás alatt, törölték-e az adószámát valaha, nagy összegű vagy 180 napot meghaladóan fennálló adótartozással rendelkezik-e, az online számla adatszolgáltatást teljesítette-e, be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztatott-e, áfabevallását, számviteli beszámolóját beadta-e, amennyiben beadta, határidőben teljesítette-e ezen kötelezettségeit vagy késedelmesen, megfelelő számú bejelentett alkalmazottal és tárgyi eszközzel rendelkezik-e a teljesítéshez, valós-e a székhelye, telephelye, az ügyvezetők céges múltjáról való tájékozódás (voltak-e az ügyvezetésük, tulajdonlásuk alatt felszámolt, kényszertörölt cégek) stb.