Magyarországon jelenleg több tízezer cég és egyéni vállalkozás tartozik a Pénzmosás elleni törvény (2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról, a továbbiakban: Pmt.) hatálya alá: könyvelők, ingatlanosok, adótanácsadók és székhelyszolgáltatók, mégsem áll rendelkezésre ezzel kapcsolatos összefoglaló tudásanyag, így a szolgáltatóknak többféle – részben már elavult – forrásból kell tájékozódniuk.
Annak ellenére sem érhető el átfogó segédlet, hogy az elmúlt években a NAV többszörösére növelte az ellenőrzések számát az általa felügyelt szolgáltatói szektorokban, számos esetben bírsággal, kötelezéssel, figyelmeztetéssel zárva a vizsgálatokat.
Ebben a cikkben tisztázunk pár alapfogalmat, áttekintjük a törvény célját, az egyes Szolgáltatók helyét a Pmt.-ben, illetve be azonosítjuk a Pmt. szempontjából kulcsfontosságú tényleges tulajdonost.
Mi az a Pmt. és a Kit.? Miért kell ezzel foglalkozni?
A Pmt. a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának megakadályozásáról szóló törvény, aminek célja, hogy megelőzze és megakadályozza a bűncselekmények elkövetéséből származó pénz (vagy pénzben kifejezhető érték) tisztára mosását, valamint a terrorizmus, terrorista szervezetek finanszírozását.
A Kit. nevű törvény – ezen belül – azt a kötelezettséget írja elő a Pmt. hatálya alá tartozó Szolgáltatóknak, hogy rendszeresen ellenőrizzék az ENSZ, illetve az EU által kibocsátott listákat, melyen terrorizmussal összefüggésbe hozható szervezetek és magánszemélyek szerepelnek.
Kik tartoznak a törvény hatálya alá? A Pmt.-ben egy egész bekezdés szól arról, kik tartoznak a törvény hatálya alá, de többek között kiterjed
- ingatlanügylettel kapcsolatos szolgáltatókra,
- biztosítási alkuszokra, biztosításközvetítőkre,
- könyvelőkre, adótanácsadókra,
- könyvvizsgálókra,
- székhelyszolgáltatókra,
- pénzintézetekre, egyéb pénzügyi szolgáltatókra.
De miért nekem kell ezzel foglalkoznom?
Az alapelgondolás szerint a Pmt. hatálya alá vont Szolgáltatók rendelkeznek olyan rálátással ügyfeleik tevékenységére, találkoznak olyan indikátorokkal, amik alapján észlelni tudják a pénzmosással, terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos tevékenységet.
Könyvelők, könyvvizsgálók, adótanácsadók például komplex módon átlátják ügyfeleik pénzmozgásait, ezért észlel(het)ik, ha egy cég fiktív tevékenységet folytat, vagy jelezhetik, ha nagy összegű készpénzáramlással, kockázatos országokkal történő tranzakciókkal találkoznak.
Ingatlannal kapcsolatos szolgáltatók esetében (legyen szó saját tulajdonú vagy közvetített ingatlan adásvételéről, közvetítésnél 500 000 Ft-ot meghaladó havi bérleti díjról) a nagy összegű (esetenként készpénzes) pénzmozgások indokolják a törvény hatálya alá tartozást. Jelenleg az ingatlanhasznosítással, -bérbeadással foglalkozók nem tartoznak a törvény hatálya alá, ami pedig ugyancsak indokolt lenne.
A székhelyszolgáltatói szektor az átlagosnál nagyobb mértékben kitett a költségvetési csalást elkövető ügyfeleknek, e bűncselekményekhez pedig gyakran társul pénzmosási tevékenység, a csalással szerzett bevétel legalizálása céljából.
És ha a NAV mindent lát, miért tőlünk várják a pénzmosás megelőzését?
A legtöbb szolgáltatóban felmerül a kérdés, hogy egy ennyi adminisztrációval járó törvény, illetve az abban foglalt kötelezettségek miért az ő, és miért nem az állami szervek feladata.
Tény, hogy az elmúlt évtizedben bevezetett automatizmusok, illetve az online számla bevezetésével sok adat áll az adóhatóság, valamint a cégbíróság rendelkezésére.
Ugyanakkor látni fogjuk, hogy a törvény számos különböző forrásból származó adatbázis, nyilvántartás, lista ellenőrzését írja elő, amelyek folyamatosan változnak, így egyelőre nem áll rendelkezésre átfogó rendszer állami oldalról. A Pénzmosás elleni törvény ellenőrzése ráadásul csak az elmúlt pár év során vált hangsúlyosabbá (EU-s ösztönzésre), ezt pedig a hatósági oldal informatikailag még nem tudta követni (illetve sok esetben hiányzik a rendszerben való gondolkozás a törvénykezésből, az informatikai fejlesztésekből).
Ennek ellenére vannak olyan tényezők, melyeket a hatóságok valóban nem (vagy nem időben) képesek látni, ilyen például a strómanok által vezetett cégek (kísérővel érkező, esetenként hajléktalan cégvezetők), gyakori, nagy összegű készpénzfelvételek, bizonylat nélkül érkező, nagy összegű utalások, tagi kölcsönök a cég számlájára, valós tevékenység nélküli tranzakciók stb. Ezt szem előtt tartva kerültek bevonásra a fenti szolgáltatók a pénzmosás elleni küzdelembe.
Ki a tényleges tulajdonos?
Mielőtt nekilátunk a tényleges munkafolyamatnak, célszerű tisztázni a törvény talán egyik legfontosabb fogalmát: a tényleges tulajdonost. A Pénzmosás elleni törvénnyel kapcsolatban sokszor már a tényleges tulajdonos személyének megállapítása is nehézséget tud okozni, főleg összetett, bonyolult tulajdonosi struktúra esetén.
Míg egy cég tulajdonosa lehet egy másik (akár magyar, akár külföldi) cég, addig a tényleges tulajdonos minden esetben természetes személy, azaz magánszemély.
Ritkább esetben a cég tulajdonosa ugyan magánszemély, de a valódi irányítást, befolyást egy másik természetes személy gyakorolja, ez esetben az utóbbit kell tényleges tulajdonosnak tekinteni. A valódi vezetők ilyenkor jellemzően anonimitásba burkolóznak, míg a cég törvényes képviseletét egy stróman látja el. (Strohmann, azaz szalmabáb/szalmaember a neve a köznyelvben annak a személynek, aki más személy – a háttérember – nevében lép fel, mivel az utóbbi nem tud vagy nem kíván a nyilvánosság előtt szerepelni.)
A Szolgáltatók legfontosabb feladata tehát az, hogy azonosítsák egy cég tényleges tulajdonosát, illetve, hogy ezt az információt ellenőrizzék nyilvános adatbázisokban vagy a bemutatott okiratok alapján.
Jöjjön el decemberben 4 napos Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Referens Kurzusunkra, és tudjon meg mindent a témáról Dr. Crespo Zsuzsanna digitális adatvédelmi szakjogász, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni szakértőtől.