Szerző: Kupa Krisztina - adótanácsadó, PKF
Adózás/Számvitel 2016 (szakkönyv), társszerző
Könyvelők Lapja (folyóirat), szerző

Általános rendelkezések, eljárási szabályok

Adókötelezettség keletkezése

Helyi iparűzési adó fizetésére az adott önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység, azaz nyereség-, illetve jövedelemszerzésre irányuló tevékenységük után kötelezettek a vállalkozók. Állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, illetve telephellyel rendelkező vállalkozó, még akkor is, ha ezt a tevékenységet részben vagy akár egészében ezen székhelyen vagy telephelyen kívül folytatja – tehát a székhely, telephely megléte önmagában iparűzési adókötelezettséget keletkeztet. Megjegyezném, hogy az 1990. évi C. törvény a helyi adókról (a továbbiakban: Htv.) szerinti telephely fogalma nem feltétlenül egyezik meg a cégkivonatban, illetve a céges dokumentumokban megjelenített telephely fogalmával, így az iparűzési adó megállapításakor a Htv. 52. § 31. pontja szerinti telephely fogalmat kell használni. Ideiglenes iparűzési tevékenység alatt a Htv. az alábbi tevékenységeket érti:

„37. § (2) Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó

1. a) építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot,
2. b) bármely – az a) pontba nem sorolható – tevékenységet végez, ha annak folytatásából közvetlenül bevételre tesz szert, feltéve, hogy egyetlen önkormányzat illetékességi területén sem rendelkezik székhellyel, telephellyel.”

Amennyiben azonban az a) pont szerinti tevékenységek a 180 napot meghaladták vagy előreláthatóan meghaladják, úgy a vállalkozónak telephelye keletkezik és állandó iparűzési tevékenységet végzőként kell bejelentkeznie. A továbbiakban az állandó iparűzési tevékenységhez kapcsolódó adókötelezettség szabályait foglalom össze.

Bejelentési, változásbejelentési kötelezettség

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései szerint a tevékenység megkezdésétől számított 15 napon belül – az erre külön PM rendeletben meghatározottak szerint külön rendszeresített nyomtatványon – a vállalkozó köteles bejelentkezni az illetékes önkormányzati adóhatóságnál. Ugyanígy 15 napos határidő vonatkozik a változások bejelentésére, illetve ha adóköteles tevékenysége megszűnik, a megszűnés bejelentésére.

Előlegfizetési, illetve bevallási kötelezettség

Az előlegfizetési időszak az iparűzési adó tekintetében is – hasonlóan a társasági adóhoz – elválik az adóévtől, így az adóelőlegeket az adóévi bevallás benyújtásának esedékességét követő második hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra szükséges megállapítani. A legutóbbi előlegfizetési időszak naptári éves adózók esetében 2015. július 1-jén kezdődött és 2016. június 30-án ér majd véget. Az adóelőlegeket az időszakot megelőző adóbevallásban lehet bevallani.

Ebben az időszakban két alkalommal, az előlegfizetési időszak harmadik és kilencedik hónapjának 15. napján szükséges előleget fizetni, ami naptári éves adózóknál a szeptember 15-ét, valamint a következő év március 15-ét jelenti. A megfizetendő adóelőleg összege az előző adóbevallásban szereplő tényleges adófizetési kötelezettség fele mindkét előlegfizetés alkalmával.

Feltöltési kötelezettség

Azon vállalkozóknak, akiknek társasági adóban adóelőlegkiegészítési kötelezettségük van – azaz kettős könyvvitelt vezetnek, és az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevételük a 100 millió Ft-ot meghaladta –, helyi iparűzési adó tekintetében is feltöltési kötelezettségük keletkezik, azaz az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig a várható adófizetési kötelezettség legalább 90%-áig ki kell egészíteniük a korábban megfizetett előlegeiket.

Az adófizetési kötelezettség teljesítésének határideje

Az éves adóbevallási kötelezettséget a vállalkozásoknak az adóévet követő év ötödik hónapjának utolsó napjáig, azaz naptári éves adózók esetében a 2015-ös év tekintetében 2016. május 31-éig szükséges teljesíteni. A fentiekben említett előlegbevallási kötelezettséget is ebben a bevallásban lehet teljesíteni.

Az iparűzési adó alapja

Az iparűzési adó alapjaként a korrigált nettó árbevételt kell tekinteni, mely áll a nettó árbevételből, melyet csökkenteni kell az eladott áruk beszerzési értékének, valamint a közvetített szolgáltatásoknak az arányosított értékével, a K+F közvetlen költségével, illetve az alvállalkozói teljesítésekkel és az anyagköltséggel. Az alábbiakban ezen adóalap-elemeket mutatom be részletesebben.

Nettó árbevétel

A Htv. a vállalkozó tevékenységétől, illetve jogi formájától függően részletes szabályokat fogalmaz meg a nettó árbevétel, mint az iparűzési adó alapjának elsődleges alkotóeleme meghatározásához. Így mást-mást kell érteni nettó árbevétel alatt a hitelintézeteknél és a pénzügyi vállalkozásoknál, biztosítóknál, befektetési vállalkozásoknál, fióktelepeknél, lakásszövetkezeteknél stb, melyek az általános szabályoktól eltérnek. Az alábbiakban ezekre részletesen nem térek ki, hanem az általános szabályok szerinti nettó árbevétel fogalmát fejtem ki bővebben.

„55. § 22. Nettó árbevétel: a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele (egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó esetében: a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege), csökkentve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenértékkel, a jövedéki adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó összegével, továbbá az egyéb ráfordítások között kimutatott, az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó, népegészségügyi termékadóról szóló törvény szerinti alkoholos ital utáni népegészségügyi termékadó összegével, feltéve, ha az így elszámolt regisztrációs adó, energiaadó, népegészségügyi termékadó összege az értékesítés nettó árbevételét növelte, valamint a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj árbevételként elszámolt összegével, a b)–h) alpontokban foglalt eltérésekkel […]”

Nettó árbevétel alatt tehát a számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevételét értjük, melyet csökkenteni kell a Tao tv. (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény) szerinti jogdíj, a külön jogszabály szerinti felszolgálási díj, illetve az adóhatósággal elszámolt

• jövedéki adó,
• regisztrációs adó,
• energiaadó,
• és 2016-tól az alkoholos italok utáni népegészségügyi termékadó

összegével.

Anyagköltség

Teljes mértékben csökkenti a nettó árbevételt a vásárolt anyagok bekerülési/beszerzési értéke, melyet a számviteli törvény szerinti anyagköltségként elszámoltak. Csökkenteni kell azonban az anyagköltség mértékét a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési/beszerzési értékével, illetve azzal az értékkel, amivel ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás vagy alvállalkozói teljesítés jogcímén a nettó árbevételt már csökkentették.

Alvállalkozói teljesítések értéke

Alvállalkozói teljesítések értéke alatt olyan továbbszámlázott értéket kell érteni, melynek végzése során a vállalkozó mind a megrendelőjével, mind pedig az alvállalkozóval a Ptk. szerinti írásos vállalkozási szerződést kötött. Fontos megjegyezni, hogy nem elég egyszerű szerződést kötni, annak ténylegesen a Ptk. fogalomrendszere szerinti vállalkozási szerződésnek kell lennie, azaz egy mű, eredmény létrehozására kell irányulnia. Az alvállalkozói teljesítések értékébe tartozik továbbá annak a – közvetített szolgáltatásnak nem minősülő – szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új lakás előállításához vesz igénybe. A fentiekkel kizárólag akkor csökkenthető a nettó árbevétel, ha ezt az értéket ELÁBÉ, közvetített szolgáltatás, jogdíj, illetve anyagköltség jogcímén még nem vették figyelembe.

K+F közvetlen költsége

A Htv. szerint csökkenti a nettó árbevételt az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége, mely alatt a Tao tv. szerinti saját tevékenységi körben megvalósított K+F tevékenység közvetlen költségét kell érteni. Mivel ez a csökkentő tétel nem esik levonási korlátozás alá, jelentős hangsúlyt kell fektetni a megfelelő K+F dokumentáció elkészítésére annak érdekében, hogy a tényleges K+F tartalom, illetve az ahhoz kapcsolódó költségek megfelelően alátámaszthatóak legyenek, így a levonás jogossága bizonyított legyen.

Továbbra is lehetőség van a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) által végzett K+F minősítési eljárás lefolytatására is, melyet az adott K+F projekt megkezdése előtt szükséges kérelmezni. Az SZTNH K+F minősítése ugyanis kötő erejű, ezáltal egy már minősített projekt K+F tartalmát más hatóságok nem kérdőjelezhetik meg, azaz az eljárás lefolytatásával a vállalkozó már az projekt megkezdése előtt megbizonyosodhat arról, hogy az adókedvezmény igénybevételére jogosult. A minősítési eljárás díja 83 ezer forint, melyhez kapcsolódóan további 20 ezer forintért a K+F arány meghatározása, illetve ezen felül 30 ezer forintos díjért a saját tevékenység megállapítása is kérhető. Az eljárási határidő 21 nap, mely további 21 nappal meghosszabbítható.

ELÁBÉ

Csökkenti a nettó árbevételt a vásárolt és változatlan formában eladott anyagok, áruk számviteli törvény szerint elszámolt beszerzési értéke. Az ELÁBÉ-val kizárólag akkor csökkenthető a nettó árbevétel, ha ezt az értéket alvállalkozói teljesítés, közvetített szolgáltatás, illetve anyagköltség jogcímén még nem vették figyelembe. Tekintettel kell lenni továbbá arra is, hogy – a későbbiekben bemutatottak szerint – az ELÁBÉ levonási korlátozás alá esik.

Közvetített szolgáltatások értéke

Szintén csökkenti a nettó árbevételt az adóalany által saját nevében vásárolt és a megrendelőjével írásban rögzített szerződés alapján, a szerződésben meghatározott módon, akár részben, akár egészben, de változatlan formában továbbértékesített szolgáltatás értéke. A levonhatóság feltétele, hogy a közvetítés lehetősége az írásos szerződésből kiderüljön, illetve a számlán feltüntetésre kerüljön a közvetítés ténye. Nem szükséges azonban változatlan áron továbbértékesíteni ezeket a szolgáltatásokat. A Htv. rendelkezései emellett nem írják elő azt sem, hogy szolgáltatási elemenként kell megjelölni, hogy az adott szolgáltatás közvetítésre került-e vagy sem, azonban létezik olyan álláspont is, ami megköveteli a tételes megjelölést.

A közvetített szolgáltatások értékével kizárólag akkor csökkenthető a nettó árbevétel, ha ezt az értéket ELÁBÉ, alvállalkozói teljesítés, jogdíj, illetve anyagköltség jogcímén még nem vették figyelembe. Érvényesítése az ELÁBÉ-hoz hasonlóan levonási korlátozás alá esik.

ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás sávos levonhatósága

A Htv. rendelkezései szerint a közvetített szolgáltatások értéke és az ELÁBÉ a nettó árbevétel összegétől függően, sávosan – az alábbiak szerint – csökkentheti a nettó árbevételt.

A nettó árbevétel

• 500 millió forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg egésze,
• 500 millió forintot meghaladó, de 20 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-a,
• 20 milliárd forintot meghaladó, de 80 milliárd forintot meg nem haladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 75%-a,
• 80 milliárd forintot meghaladó összegéből az e sávba jutó nettó árbevétel-csökkentő összeg, de legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 70%-a

vonható le.

Kivételt képez azonban a korlátozás alól az általános adózóknak:

• az exportértékesítésre jutó ELÁBÉ;
• a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek értékesítéséhez kapcsolódó ELÁBÉ;
• az elszámolóházi tevékenységet végző szervezet által vásárolt és továbbértékesített, a számviteli törvény szerinti ELÁBÉ-ként elszámolt földgáz és villamos energia beszerzési értéke;
• a dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenységet végző személynél a dohánytermék-kiskereskedők részére történő továbbértékesítési célból vásárolt és továbbértékesített, a számvitelről szóló törvény szerinti eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt dohánytermékek beszerzési értéke.

Lássunk egy példát!

Egy Zrt. adatai a következők:

Mivel a Zrt. exportbevétellel is rendelkezik, így az arra jutó ELÁBÉ-t nem szükséges bevenni a sávos arányosításba, az teljes mértékben csökkenti az árbevételt. Fontos azonban kiemelni, hogy bár az exportértékesítésre jutó ELÁBÉ-t nem kell arányosításba venni, az exportárbevételt azonban figyelembe kell venni az arányosításkor.

Az első sávba jutó nettó árbevétel 500 millió forint, a 0 és 500 millió forint közötti sávba jutó ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás értékét az alábbiak szerint lehet kiszámolni:

[(60 000 millió – 15 000 millió + 20 000 millió) × 500 millió] / 80 000 millió, azaz a belföldi ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás összegét meg kell szorozni a sávba jutó nettó árbevétellel, majd el kell osztani a teljes árbevétel összegével. Ez az összeg 406,25 millió forint, ami nem haladja meg a sávba jutó árbevétel 100%-át, mely az ebben a sávban felhasználható csökkentő tétel felső határa, így a sávba jutó teljes csökkentő tétel érvényesíthető lesz.

Az 500 millió és 20 milliárd forint közötti sávba jutó csökkentő tétel kiszámítása hasonló:

[(60 000 millió – 15 000 millió + 20 000 millió) × 19 500 millió] / 80 000 millió = 15 843,75 millió forint. A sávba jutó csökkentő tételt már csak a sávba jutó árbevétel 85%-áig lehet érvényesíteni, ami esetünkben 19 500 millió × 85% = 16 575 millió forint. Mivel a sávba jutó csökkentő tétel összege alacsonyabb a maximumösszegnél, így a teljes, 15 843,75 millió forintos csökkentő tétel levonható.

A 20 milliárd és 80 milliárd forint közötti sávba jutó csökkentő tétel kiszámítása az alábbiak szerint történik:

[(60 000 millió – 15 000 millió + 20 000 millió) × 60 000 millió] / 80 000 millió = 48 750 millió Ft. A sávba jutó csökkentő tételt már csak a sávba jutó árbevétel 75%-áig lehet érvényesíteni, ami esetünkben 60 000 millió × 75% = 45 000 millió Ft. Mivel a sávba jutó csökkentő tétel összege magasabb a maximumösszegnél, így kizárólag a maximumérték, azaz a 45 000 millió forintos csökkentő tétel érvényesíthető ebben a sávban.

Összesen tehát a sávos arányosításba bevonandó 65 000 millió forintnyi ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értékéből csak 61 250 millió forint lesz érvényesíthető csökkentő tételként. A számítások végeredményét az alábbi táblázat foglalja össze:

A helyi iparűzési adó alapját tehát az alábbiak szerint kell kiszámítani:

Kapcsolt vállalkozások adóalapjának konszolidációja

Abban az esetben, amennyiben az ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értéke a társaságnál meghaladja az éves nettó árbevétel 50%-át, meg kell vizsgálnia, hogy adóalapját konszolidáltan, összevontan szükséges-e meghatároznia. Ez első lépésként azt jelenti, hogy a társaságnak meg kell állapítania, van-e olyan kapcsolt vállalkozása, amelynél a fenti 50%-os korlátot átlépi az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás mértéke, ugyanis kizárólag azon kapcsolt vállalkozások adatait kell összevonni, amelyeknél ez a feltétel fennáll. Amennyiben már maga a társaság sem lépi át az 50%-os határt, úgy egyáltalán nem kell törődnie a konszolidációval.

Ha azonban a társaságon felül legalább egy kapcsolt vállalkozás is átlépi az 50%-os határt, úgy az adó alapját úgy kell meghatározni, hogy össze kell adni az összevonásba vont vállalkozások nettó árbevételét, illetve nettó árbevétel-csökkentő tételeit – az ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások esetén a fenti sávos arányosítás figyelembevételével –, és így meg kell határozni egy összevont adóalapot. Az összevont adóalapból az egyes társaságok olyan arányban részesülnek, amilyen arányt nettó árbevételük képez az összevonásban szereplő társaságok összesített nettó árbevételében.

Telephelyek közötti adóalap-megosztás

Ha egy társaság több telephellyel is rendelkezik, úgy önkormányzatonként meg kell határoznia, hogy az adó alapjából pontosan mennyi allokálható az adott illetőségi területen végzett tevékenységhez. A megosztás módszertanát a Htv. határozza meg úgy, hogy amennyiben a társaság előző évi iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, úgy választhat a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás és az eszközérték-arányos megosztási módszer között, ha azonban a 100 millió forintot elérte vagy meghaladta, ennek a kettőnek az együttes, úgynevezett kombinált alkalmazása szükséges. Bizonyos tevékenységek vonatkozásában elérhetők más megosztási módszerek is, de speciális jellegükre tekintettel ezeket most nem fejtem ki részletesen.

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere

A személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás esetében az egyes településekhez tartozó foglalkoztatottak után elszámolt – és a társasági adó rendszerében elismert költségnek tekintett – személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Ügyvezetők után figyelembe veendő ráfordítások esetében azok legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell allokálni, illetve amennyiben az ügyvezetővel kapcsolatosan az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem keletkezett, úgy ezen ügyvezető után 500 ezer forintot szükséges figyelembe venni.

A megosztás során össze kell adni a településenként kimutatott személyi jellegű ráfordításokat és százalékos arányban meg kell határozni, hogy az egy-egy adott településnél kimutatott személyi jellegű ráfordítás mekkora részt képvisel az összes személyi jellegű ráfordításból. Az így kapott arányszám – melyet hat tizedesjegyig szükséges kimutatni – segítségével kell ezt követően településenként megosztani a helyi iparűzési adó alapját.

Az eszközérték-arányos megosztás módszere

Az eszközérték-arányos megosztás módszere – hasonlóan a személyi ráfordítás alapján történő megosztáshoz – az egyedi települések adatait viszonyítja az összesített eszközértékhez a megosztási arány megállapításához. Eszközérték alatt a vállalkozási tevékenységhez használt – akár saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt – tárgyi eszközök alábbi értékeit kell érteni:

• az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás (azzal, hogy a 100 ezer forint beszerzési érték alatti eszközöket csak az aktiválás évében kell figyelembe venni);
• költségként elszámolható bérleti díj és lízingdíj;
• termőföld esetében aranykoronánként 500 forint;
• telek esetében a beszerzési érték 2%-a.

A megosztás során össze kell adni a településenként kimutatott eszközértéket és százalékos arányban meg kell határozni, hogy az egy-egy adott településnél kimutatott eszközérték mekkora részt képvisel az összes eszközértékből. Az így kapott arányszám – melyet hat tizedesjegyig szükséges kimutatni – segítségével kell ezt követően településenként megosztani a helyi iparűzési adó alapját.

Kombinált megosztási módszer

Ha egy vállalkozásnál a megelőző adóévben az iparűzési adó alapja meghaladta a 100 millió forintot, úgy a fent bemutatott két módszert együttesen kell alkalmaznia. Ekkor össze kell adni az összes személyi jellegű ráfordítást és eszközértéket, majd meg kell határozni, hogy ebből az értékből mekkora részt képvisel az összes személyi jellegű ráfordítás. Az így kapott arányban kell az adóalapot személyi ráfordítás arányosan megosztani, míg a fennmaradó adóalapra az eszközérték-arányos megosztási módszert kell alkalmazni.

Amennyiben egy társaság adóalapja 1 000 millió forint, az összes személyi jellegű ráfordítása 150 millió forint, eszközértéke pedig 450 millió forint, úgy

• a személyi jellegű ráfordítással arányosan a 150 millió / (150 millió + 450 millió forint) = 0,25, azaz az adóalap 25%-át, 250 millió forintot szükséges megosztani;
• eszközérték-arányosan pedig a fennmaradó 750 millió forintot kell megosztania a társaságnak.

ADÓZÁS / SZÁMVITEL 2016 (szakkönyv)
Sztv, Art, Szja, Tao, Áfa, Tbj, Reklámadó, Termékdíj, Kisadók
Szerzők:
Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna (könyvvizsgáló, adószakértő, Adókamara alelnöke),
Futó Gábor (tb szakértő, főtanácsos, BFKH Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága),
Gottgeisl Rita (könyvvizsgáló, adószakértő, Adókamara alelnöke),
Jancsa-Pék Judit (vezető adótanácsadó, partner, LeitnerLeitner),
Dr. Kelemen László (adószakértő, ATA Solutions),
Kelemen István (termékdíj szakértő, vezető tanácsadó),
Kupa Krisztina (adótanácsadó, PKF),
Dr. Sallai Csilla (könyvvizsgáló, adószakértő, MKVK Könyvelői Tagozatának elnöke),
Vira Sándor (okleveles adószakértő, igazgató-helyettes, Saldo)