Sokszor felmerül a gyakorlatban az első hallásra lerágott csontnak minősülő kérdés: ki és milyen időponttól, illetve meddig minősül az áfa alanyának?
Az adóalanyiság eldöntése szempontjából az egyik legfontosabb kérdés, hogy egy adott személy, szervezet által ellátott tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül-e az áfa rendszerében.
A gazdasági tevékenység fogalmát az áfatörvény részletesen meghatározza [Áfa tv. 6. §]. Főszabály szerint a gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. A részletező szabályok szerint a gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.
Szükséges kiemelni, hogy a gazdasági tevékenység definíciója nem tartalmaz semmilyen megkötést, feltételt az azt végző személyre, szervezetre vonatkozóan, így gazdasági tevékenységet végzőnek minősülhet természetesen akár belföldi, akár külföldi személy, szervezet is, továbbá ebből a szempontból nincs jelentősége a gazdasági tevékenységet folytató személy, szervezet jogállásának. Az általános adóalanyiságnál csak az adott szervezet jogképessége számít, amely jogképesség alól csak a törvényben külön felsorolt speciális esetekben (közös tulajdonban lévő termékekhez kapcsolódó adóalanyiság, illetve csoportos adóalanyiság) van kivétel, amivel most nem foglalkozunk.
A fenti meghatározás alapján a gazdasági tevékenység tartalmi elemei:
- az üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleg,
- az ellenérték elérésére való „irányultság” vagy ennek elérése mint eredmény,
- az adott tevékenység saját név alatt, független formában történő végzése.
A gazdasági tevékenység egyik eleme tehát az üzletszerű, illetőleg a tartós vagy rendszeres jelleg. A jogszabályi megfogalmazás alapján a három tényező közül elvileg már az egyik megvalósulása is önállóan megalapozza a gazdasági tevékenység megvalósulását (azaz a kialakult jogalkalmazói gyakorlat értelmében jelen meghatározásban az „illetőleg” „vagy” értelemben, nem „és” értelemben alkalmazandó).
Sem a rendszeresség, sem az üzletszerűség, sem a tartósság fogalmát nem definiálja pontosan az áfatörvény. E szavakat az általánosan elfogadott, valamint a jogrendszerünkben alkalmazott jelentésük szerint kell értelmezni. A rendszerességet és az üzletszerűséget minden egyes esetben külön-külön, az ügylet tartalmát is figyelembe véve kell megvizsgálni. Ezért sem a rendszerességre, sem az üzletszerűségre nincs, nem is lehet egzakt szabályt adni.
Megjegyzést érdemel, hogy az Áfa-irányelvben nem szerepel sem a rendszeres, sem az üzletszerű fordulat, helyette a következőképpen rendelkezik az irányelv III. Adóalanyok cím 9. cikke, amelyből látható, hogy a tartósságot mint feltételt összefoglaló jellemzőként felfogva sokkal tágabb értelemmel ruházza fel:
„(1) Adóalany az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
Gazdasági tevékenység a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”
Ebből következik, hogy az európai bírósági ítélkezési gyakorlatban a mi fogalmaink szerinti rendszeres vagy üzletszerű tevékenységeket is tartós tevékenységnek minősítenek a gazdasági tevékenységgé minősítés során, ez azonban a lényegen, a végeredményen nem változtat.
A témában a szerző cikkét a márciusi Adózás/Számvitel című szaklapban olvashatja tovább.