Az adóhatóság általános esetben a vizsgálat alá vont adózó által benyújtott iratok, dokumentumok alapján folytatja le az ellenőrzést. Előfordulhat azonban, hogy a vizsgált adózó nem ad át a revíziónak sem bejövő, sem kimenő számlákat.
Az Art. 95. § (4) bekezdése alapján, ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, javítsa. A felhívás postára adásától vagy átadásától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést folytathatja.
Ha a vizsgálat alá vont adózó bejövő és/vagy kimenő számlákat nem nyújt be az ellenőrzés részére, az Art. 95. § (4) bekezdése értelmében hiánypótlásra kötelezi. Teljesítés hiányában az adóhatóság általános (az ügy egyéb körülményeitől független) gyakorlata az, hogy a bevallásban feltüntetett fizetendő adót elfogadja, azt a bevallottal egyező összegben állapítja meg. Ezt azzal indokolja, hogy a bevallás teljes bizonyító erővel rendelkező magánokirat, így az abban foglaltakat ellenkező bizonyításig valósnak kell tekinteni. A bevallásban elszámolt levonható adót az adólevonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltétel (számla) hiányában minősíti jogsértőnek.
A Kúria Kfv.V.35.138/2014/11. sz. ítélete alapján az adóhatóság ezt a gyakorlatot nem folytathatja, ha a benyújtott bevallással érintett személy ténylegesen nem végzett tevékenységet, és számlák kiállítása, bevallás benyújtása nem köthető a képviseletre jogosult személyhez.
Az adóhatóság a gazdasági társaságnál 2010. október–december időszakra utólagos áfa-ellenőrzést végzett. Az első fokú adóhatóság határozatában foglaltak szerint a társaság székhelyén, telephelyén nem végzett tényleges gazdasági tevékenységet, raktára nem volt, működésének személyi, tárgyi feltételei a vizsgált időszakban hiányoztak. Üzletvezetője a társaság működésével kapcsolatban információval, iratanyaggal nem rendelkezett, a felperest ismeretlen személyek irányították, működtették fiktív számlák kiállítása céljából. Az első fokú adóhatóság az értékesítést terhelő fizetendő áfát a bevallásban feltüntetett adattal egyezően állapította meg, egyúttal azt is rögzítette, hogy a társaság nevében számlázott értékesítések fiktívek voltak.
A másodfokú adóhatóság a társaság fellebbezését elbírálva az első fokú határozatot helybenhagyta. Álláspontja szerint nem releváns, hogy a társaság nem végzett gazdasági tevékenységet, bankszámláit mások használták, és bevallásait sem az üzletvezető nyújtotta be. Jogértelmezése szerint a bevallás magánokirat jellegéből adódóan az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel rendelkezik. Határozatában arra is hivatkozott, hogy a társaság bevallását önellenőrzéssel nem módosította, iratanyaga nincs, képviselőjének vétlensége nem állapítható meg. A másodfokú adóhatóság nem találta megalapozottnak a közigazgatási eljárás felfüggesztésére irányuló kérést a büntetőeljárásra tekintettel, mivel az nem befolyásolja az adóügyben megállapítható tényállást, illetve az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményeket.
A társaság keresetet nyújtott be a jogerős másodfokú határozattal szemben. Az első fokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az első fokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A közigazgatási és peres eljárás során a társaság igazolta, hogy az adóhatóság rendelkezésére álló számlákat és az adóbevallást nem az erre feljogosított személyek állították ki, nyújtották be a társaság részéről, ezért azokra adókötelezettséget alapítani nem lehet. A büntetőeljárás során eddig feltárt adatok is azt támasztják alá, hogy a bevallás nem olyan adatokat tartalmaz, amelyek a társaság ügyleteihez lennének köthetőek. Az adóhatóság nem tárt fel olyan ügyletet, amelynek a társaság részese lett volna, és nem az általa feljogosított személyek által lettek kiállítva azok az okiratok, amelyeket az adóhatóság a társaság terhére értékelt.
Az előzőek alapján a társaság gazdasági tevékenysége nem igazolt, így adókötelezettsége sem keletkezhet.
Az első fokú bíróság az adóhatóság részére azt is előírta, hogy az új eljárás során a következők szerint kell eljárnia:
- meg kell állapítani, hogy a büntetőeljárással nem érintett számlák tekintetében a büntetőeljárásban megállapított tényállástól eltérő tényállás állapítható-e meg, valamint
- azt is tisztáznia kell, van-e olyan (rész)teljesítés, amely miatt a társaságnak a vizsgált időszakban bármiféle adókötelezettsége keletkezhetett.
A jogerős ítélet ellen az adóhatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a következőkre hivatkozva a Kúria nem minősített alaposnak:
Nem lehet adófizetési kötelezettséget alapítani olyan dokumentumokra (számlákra, bevallásokra stb.), amelyek nem a társaság, illetve nem a társaság részéről erre feljogosított személy által kerültek kiállításra, adóhatósághoz benyújtásra. Az első fokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helytállóan állapította meg, hogy ezekből nem vonható le megalapozott, egyértelmű ténybeli és jogkövetkeztetés arra nézve, hogy a társaság vagy a képviseletére jogosult személy ténylegesen végzett volna gazdasági tevékenységet, részt vett volna olyan ügyletekben, számlakibocsátásokban, bevallások benyújtásában, amelyeket az adóhatóság az első és/vagy a másodfokú határozatban megvizsgált és értékelt. Az első fokú bíróság helyesen ismerte fel a tényállás tisztázatlanságát, és azt is, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a társaság terhére. Ennek következtében az adóhatóságnak további bizonyítási cselekményeket kell elvégeznie abban az esetben, ha a társaság terhére adókötelezettséget kíván megállapítani.