Az áfakövetkezmények meghatározása szempontjából elsődlegesen annak vizsgálata szükséges, hogy egyáltalán mit, milyen eszközöket tekintünk ingatlannak az áfa rendszerében.
Annak ellenére, hogy az áfatörvény nem tartalmaz ingatlanfogalmat, mégis pontosan lehet tudni, hogy mit kell érteni a hozzáadottérték-adózásban ingatlanfogalom alatt. A 282/2011/EU tanácsi Végrehajtási Rendelet (Vhr.) ugyanis 2017. január 1-jei hatálybalépéssel meghatározza az ingatlan fogalmát, mégpedig oly módon, hogy ez a fogalom minden tagállamban kötelezően alkalmazandó, anélkül, hogy be lenne építve az áfatörvénybe. A Vhr. ugyanis külön tagállami implementációt nem igénylő, anélkül is közvetlenül hatályosuló jogforrás. Tehát az áfában nem alkalmazható polgári jogi ingatlanfogalom!
A Vhr. ugyan az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó magyarázatokkal egyidőben, de hivatkozása szerint általános érvénnyel, a héairányelvre utalással fogalmazza meg a hozzáadottérték-adózásban, így az áfatörvény alkalmazásában is irányadó ingatlanfogalmat. Ebből az következik, hogy mindenhol, ahol a héairányelv az ingatlanfogalmat használja, a Vhr.-ben foglalt definíciót kell érteni ez alatt. Fontos hangsúlyozni, hogy ez azt is jelenti, hogy minden olyan helyen, ahol az áfatörvény nem határozza meg, hogy mit ért ingatlan alatt (azaz a 10.§ d) pontban szabályozott, ingatlan készre felépítésére irányuló generálkivitelezői ügyletek kivételével), 2017-től ezt az alábbiakban ismertetett fogalmat kell ingatlan alatt érteni a magyar áfaszabályozás tekintetében is. A közösségi jogalkotó abból a célból alkotott egységes ingatlanfogalmat a hozzáadottérték-adózásban, hogy az adott nemzeti polgári jogok ingatlanra vonatkozó eltérő rendelkezései ne tudják meghiúsítani azt a célkitűzést, hogy a héarendszer valamennyi tagállamban egyformán érvényesüljön.
A 1042/2013/EU tanácsi Végrehajtási Rendelet ingatlanfogalma [13b. cikk] a következő:
- „a föld bármely meghatározott területe, akár a földfelszínen vagy a földfelszín alatt, amely tulajdonjog tárgyát képezheti és amely birtokba vehető;
- bármely épület vagy építmény, amely tengerszint fölött vagy alatt a földhöz vagy a földbe rögzített, és amelyet nem lehet könnyen lebontani vagy elmozdítani;
- az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek;
- az épületbe vagy építménybe állandó jelleggel beépített bármely olyan alkotóelem, felszerelés vagy gép, amely az épület vagy építmény lerombolása vagy megváltoztatása nélkül nem távolítható el.”
Az egyik fontos axióma, amit nem lehet szem elöl téveszteni: attól még, hogy egy dolog/termék polgári jogilag és/vagy számvitelileg ingó dolognak minősül, az általános forgalmi adó tekintetében minősülhet ingatlannak, mivel az áfa tekintetében nem a polgári jogi ingatlanfogalmat kell alapul venni, hanem a közösségi jog által meghatározott ingatlanfogalmat. A következőkben a Vhr.-hez fűzött bizottsági magyarázat alapulvételével részletesen – pontról pontra – elemezzük ezt a fogalmat.
Figyelemre méltó a Vhr.-ben szabályozott ingatlanfogalomnál, hogy nem feltétel az ingatlanná történő minősítéshez, hogy az adott rész elválaszthatatlanul hozzá legyen építve a földhöz, ha az olyan erősen oda van rögzítve, hogy az jelentős költség befektetése és fizikai erőfeszítés nélkül nem távolítható el.
Míg a legtöbb esetben egy termék vagy eszköz ingatlan jellege viszonylag könnyen meghatározható, bizonyos esetekben kétségek merülhetnek fel. Ezért ahhoz, hogy az összes tagállamban alkalmazandó egységes fogalommeghatározás szülessen, az európai jogalkotó elfogadta az „ingatlan” fogalmának a Rendelet 13b. cikkben szereplő közös meghatározását. Ez a fogalommeghatározás nagyrészt az Európai Unió Bírósága C–428/02. számú Fonden Marselisborg Lystbådehavn ügyben hozott ítéletén alapul. (A héairányelv 135. cikke (1) bekezdésének l) pontjában az ingatlan bérbe- vagy haszonbérbe adása tekintetében meghatározott adómentességgel kapcsolatban a szóban forgó ítéletében a főtanácsnok kijelentette, hogy az ingatlan meghatározása a következőképpen hangozhatna: „a földfelszín egy meghatározott területe, beleértve a rajta elválaszthatatlanul álló épületeket, amely tulajdonba és birtokba vehető”.)
A 13b. cikk a)–d) pontja négy kategóriát sorol fel, ezzel az ítélkezési gyakorlatnál részletesebben határozza meg az „ingatlan” fogalmát, és célja, hogy a héa szempontjából megkülönböztesse az ingatlanokat és a birtokba vehető ingóságokat. Míg az „ingatlan” fogalmát mindig a 13b. cikkben foglalt meghatározás alapján kell értékelni, érdemes megvizsgálni, hogy hogyan született meg a fogalommeghatározás. Egyrészt léteznek olyan termékek, amelyek nem mozognak vagy mozdíthatóak el könnyen (például földterületek, épületek, fák, növények). Ezek a termékek ingatlanok, és a 13b. cikk a) vagy b) pontjának hatálya alá tartoznak. Másrészt léteznek olyan termékek, amelyek mozoghatnak vagy elmozdíthatók, azonban mégis ingatlannak minősülnek, mert szorosan kapcsolódnak egy ingatlanhoz, vagy be vannak építve egy ingatlanba (például liftek, ajtók, ablakok). Ezek a termékek a 13b. cikk b), c) vagy d) pontjában kerültek meghatározásra.
A 13b. cikkben említett négy kategóriából álló lista kimerítő jellegű. Ezek a kategóriák azonban nem zárják ki egymást kölcsönösen, vagyis bizonyos termékek több kategóriába is tartozhatnak. Ezeket az Adózás/Számvitel újság októberi lapszámában mutatjuk be részletesen, amire itt tud előfizetni.