A munkavállalók közül azok, akik jellemzően információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközökkel végzik a munkájukat, közel egy éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal otthonukban végzik tevékenységüket.
A távmunkában vagy home office-ban történő munkavégzést sokszor egy kategóriába soroljuk, pedig munkajogi és adójogi értelemben a kettő nem azonos.
A távmunka szabályozott keretekben történő munkavégzést jelent, míg a home office leginkább a munkavállalók kérelmére engedélyezett otthoni munkavégzés, mellyel a dolgozók korábban főleg akkor éltek, amikor kisebb betegség miatt vagy otthoni ügyintézés érdekében (szerelő, kéményseprő, vízóra-leolvasó stb.) rugalmasabb időbeosztásra volt szükségük.
Napjainkban az egészség védelmének megőrzése érdekében már nem csak a munkavállalók, hanem a munkáltatók is kezdeményezik az otthoni munkavégzést. A huzamosabb időn át tartó otthoni munkavégzésre a munkáltatónak és a munkavállalónak is fel kell készülnie. Az otthoni munkavégzés körülményeit biztosítani kell. A továbbiakban a munkavégzés érdekében felmerülő többletkiadások megtérítésével kapcsolatos adózási szabályokat tekintjük át.
A munkavégzés feltételeinek biztosítása
A munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. Ha a munkavállalónak a munka teljesítése érdekében indokoltan költsége merül fel, azt a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni. [Mt. 51. § (1)-(2) bekezdése]
A munkáltató eldöntheti, hogy milyen formában kívánja a munkavállalók igazoltan felmerült igényeinek kielégítését biztosítani. A feltételek biztosítása történhet oly módon, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközöket a munkáltató szerzi be, majd azokat ideiglenesen a munkavállaló használatába adja. Azonban a munkáltató választhatja azt is, hogy a munkavállaló többletkiadásait megtéríti.
A munkavállaló többletkiadásának megtérítése
Abban az esetben, ha a munkavállalónak az otthoni munkavégzéssel összefüggésben felmerült többletkiadásait a munkáltató megtéríti, akkor ez az összeg, függetlenül attól, hogy a magánszemély távmunkaszerződés alapján, vagy annak hiányában dolgozik otthon, nem önálló tevékenységre tekintettel megszerzett jövedelemnek minősül.
Az Szja tv. 25. § (1) bekezdése értelmében a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, mellyel szemben költségelszámolásra a törvény csak akkor ad lehetőséget, ha a bevétel jogcíme költségtérítés. Az Szja tv. alkalmazásában költségtérítésnek az a bevétel minősül, amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében kap a magánszemély, kivéve, ha az a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás. Ez a „tilalom” nem vonatkozik a jogszabályban meghatározott költségtérítésre, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni. [Szja tv. 3. § 16. pont]
A költségtérítéssel szemben az Szja tv. 3. számú mellékletének rendelkezései szerint számolhatók el a költségek, a költségtérítés címén kifizetett bevétel összegéig, de csak abban az esetben, ha a költség a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt. Ez utóbbi azt jelenti, ha a munkavállaló olyan terméket vagy szolgáltatást kíván költségként elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is. [Szja tv. 4. § (3) bekezdése]