Szerző: dr. Horváth Zoltán - adótanácsadó, RSM Hungary

Miért pont az utalványok?

Bár némileg elnagyolt a megközelítés, a klasszikus értelemben vett munkabér és a béren kívüli juttatások közötti egyik legjelentősebb különbség a juttatás tárgya tekintetében van. Amíg a munka – mint tevékenység – ellenértéke csak pénz lehet, addig a béren kívüli juttatások hagyományosan és szinte kizárólagosan a pénznél jóval korlátozottabb körben felhasználható nem pénzbeli/természetbeni juttatások (pl. utalványok).

A könnyed felhasználhatóság miatt a munkáltatók/kifizetők számára nagy kísértést jelentett, hogy miként lehet egy, a pénzhez hasonlóan széles körben, gyakorlatilag bármire beváltható eszközt adni a munkavállalóknak (esetleg hozzátartozóknak, üzleti partnereknek stb.) a bérnél alacsonyabb adóterhelés mellett. Egy ilyen megoldással mindkét oldal jól járhat. A kifizetői oldalon kevesebb a költség, a munkavállaló pedig a hétköznapi igényeihez legközelebb álló juttatásban részesül, nem kell gondolkodnia, mikor, hol, mire költi a széles felhasználhatósága folytán gyakorlatilag pénzzel egyenértékű utalványt/készpénz-helyettesítő eszközt.

A munkajog szabályozása egyértelmű a tekintetben, hogy a munkabért pénzben kell megállapítani és kifizetni, kifejezetten tilalmazza, hogy utalvány, illetve más pénzhelyettesítő eszköz is munkabér tárgya lehessen.  E vonatkozásban az Szja tv. alaplogikája sem segítette a munkáltatókat, ugyanis alapesetben nincs átjárás a jellemzően az összevont adóalap részét képező pénzjuttatások és a tipikusan nem pénzbeli béren kívüli juttatások világa között.

Milyen esetekben ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvébe az utalványjuttatás?

Az utalványok/készpénz-helyettesítő eszközök bérnél kedvezőbb adóterheléséhez, illetve adómentességéhez alapvetően az alábbi feltételeket írja elő a jogalkotó:

• az utalvány nem lehet tevékenység ellenértéke, a juttatás nyilvánvalóan nem kapcsolódhat a munkavállaló munkaköri feladathoz kapcsolódó teljesítményéhez;
• az utalvány/készpénz-helyettesítő eszköz nem lehet visszaváltható;
• illetve az említett eszközökkel megvásárolható termékek/szolgáltatások körének egyértelműen meghatározottnak kell lennie.

Amennyiben azonban az előbbi feltételek valamelyike nem teljesül, úgy a NAV rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozva a munkabér adóterheit, illetve kapcsolódó szankciókat állapíthat meg a feleknél.

A NAV bejelentése alapján a fenti korlátozások közül most az utolsó kettővel foglalkozunk, melyek az utalványok pénzhez hasonló széles körben történő felhasználhatóságát igyekeznek megakadályozni. Amennyiben egy utalvány/készpénz-helyettesítő eszköz visszaváltható, vagy gyakorlatilag bármire korlátozás nélkül beváltható (pl. hipermarket utalvány), úgy tartalmában pénzjuttatásnak minősül, így csak a munkabérrel azonos módon adózhat.

A jelenlegi szabályozási környezetben a SZÉP-kártya az egyedüli korlátozott felhasználású készpénz-helyettesítő eszköz, amelynek bérnél kedvezőbb adózása megkérdőjelezhetetlen, ugyanis ez esetben a korlátozott felhasználhatóság egyenesen a jogszabályból fakad.

„Minden egyéb esetben az utalvány felhasználhatóságának korlátozása a felek megállapodására van bízva.  Kedvezményes adózású juttatások esetén a bizonyítási teher az adózók vállát nyomja a termék és szolgáltatáskör pontos és kívülállók számára is ellenőrizhető dokumentálása kapcsán, amelyből az utalványok, készpénz-helyettesítő eszközök felhasználhatósága megismerhető.”

A csalárd utalványtőzsdék tevékenységét kívánták visszaszorítani a NAV és a minisztérium korábbi állásfoglalásai is, melyek kifejezetten tiltják a jogviszony szerinti kedvezőbb adózást a pénzre vissza-, illetve más utalványokra beváltható utalványok esetében. Ezek a hatósági állásfoglalások sem tudnak azonban egyértelmű támpontot adni, hogy adózási értelemben mitől utalvány az utalvány. Így a piacon ma is vannak olyan szolgáltatók, amelyek a gyakorlatban szinte mindenre beváltható termékeik juttatását kínálják bérnél kedvezőbb adózás mellett. Az említett eszközök béren kívüli juttatása jóhiszemű kifizetőknél is előfordul, azonban a juttató ismeretei e tekintetben nem jelentenek mentesítést a jogkövetkezmények alól. A negatív adózási összképet tovább bonyolította, hogy az áfaszabályozás miatt bevezetett utalvány kategóriák (egycélú, többcélú utalvány) sem egyszerűsítették a munkáltatók életét.

Mit tehetnek a társaságok az utalvány átminősítésének adókockázatai és a NAV bírságok elkerülése érdekében?

Az utalványokkal korábban sem bánt kesztyűs kézzel a jogalkotó, a NAV mostani kiemelt figyelme a rosszul alkalmazott utalványkedvezmények kapcsán jelzi, hogy nem érdemes kockáztatni. Amennyiben ugyanis az adóhatóság egy adóellenőrzés során a béren kívüli juttatást munkabérré minősíti át, mind a magánszemély, mind a munkáltató többlet adóterhet lesz kénytelen megfizetni.

Az elmaradt személyi jövedelemadót a magánszemély terhére állapítja meg a NAV, míg a kifizető által levonni elmulasztott adóelőleg, egyéni járulékok és hozzájárulások egyértelműen a munkáltató lelkén száradnak. Így ezekért, illetve a szankciókért (50 százalékos mulasztási bírság, bizonyított szándékosság esetén 200 százalékos adóbírság, késedelmi pótlék) kizárólag ő felel.

A NAV közlése alapján az utalványok visszaváltásával ügyeskedő, rosszhiszeműen eljáró társaságokat és gyakorlatukat kívánja visszaszorítani. A fentiek alapján érdemes az elévülési időre visszamenően áttekinteni az utalványjuttatási gyakorlatot, az alkalmazott utalványok korlátozott felhasználhatóságát és visszaválthatóságát alátámasztó dokumentumok meglétét. Továbbá, ha ez indokolt, igénybe venni a rendelkezésre álló önkorrekciós lehetőségeket (önellenőrzés, önellenőrzés bejelentése) az adókülönbözet és az emelt összegű szankciók elkerülése érdekében.